Az Adrest csillag fénye megvillant az állomás felszínén. A szürkés-fekete felszín elnyelte az erős sugárzást, de mintha erőre kapott volna tőle. Az egyik burkolati lemezből egy hosszú rudat dugott ki. A szerkezet végén lévő félköríves bemélyedés húzódott vissza, mintha nem tudná merre is bújjon el a csillag sugarai elől. Miközben azok elhalványultak, amint az állomás alapját szolgáló aszteroida elfordult tőle.
De a sötétségből még nagyobb fényesség támadt. A fény olyan erős lett, hogy az állomás burkolata vörösben kezdett el izzani. Egyre erősebb és erősebb, majd szikrázó fényvillanással újra sötétség ereszkedett az állomásra.
A hosszú rúd elkezdett lassan visszahúzódni a burkolat mögé. Az Adrest csillag ezt figyelmeztetésnek vette, és újra beborította fényével annak zord fekete falait.
Folytatás
Sietős léptekkel indultam az ajtó felé, és a következő pillanatban nagyot koppantam is fejjel rajta. Bár a meglepetésemben hátra hőköltem, de nem éreztem fájdalmat. Amit hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy ez most jó hír vagy rossz. De az biztos, hogy sokkal gyorsabb lettem, mint előtte, a jó néhány métert egy szempillantás alatt tettem meg.
Az ajtó viszont elkezdett kinyílni, ami azt jelentette, hogy jól gondoltam, de lefelé, ami érdekes volt. De hát, ha erre ez a szokás, akkor legyen. Viszont a föld felett kb. húsz centivel, abbahagyta a nyílást. Nem foglalkoztam vele tovább átléptem rajta, és irány előre.
Kilépve rajta, továbbra is csillogott minden, mint bent, a folyosó nem volt hosszú és a végén található ajtó ugyanakkora volt, mint amin kijöttem. A falak még itt is érdekesen csillogtak, ugyanakkor látható volt, hogy különböző elemek formája, hogy az épületet felépítették.
A Diodonok által beburkolt elemek úgy helyezkedtek egymás mellett, mint egy bonyolult puzzle darabkái. Bár az is meg lehetett, hogy egyszerűen csak ilyen mintát adnak nekik.
A hátérben elhúzódó szürkés barnás felhő árnyékot vetett az előtte mozdulatlanságra ítélt égitesteken. Úgy ereszkedett rájuk, mint az éj leple alatt előtűnő gomolyfelhők, eltakarva a távoli csillagok fényeit. A vízszintesen elhúzódó képződmény előtt láthatóvá vált úti célunk. A távoli csillag körül keringő három bolygó ácsorgott. Az egyik, még ilyen távolságból is jól kivehető volt. Kopár és sziklás felszíne nem túl jóval kecsegteti az itt élőket. Az ilyen típusú bolygók felszínén tomboló homok viharok, nem éppen piknikezésre való időjárás.
A Nactice barátomat mindez nem zavarta, esze ágában nem volt tágítania úti céljától. Láthatóan fejben már elköltötte megszerzett vagyonát.
Elengedtem a pultot, de BRQ megállított.
- Honnan tudsz ilyen manővereket?- kérdezte elhanyagolt barátom. Csak kibújt a szög a zsákból. A mindig komor és tárgyilagos társam most kíváncsi.
- Nálunk ezt tanítják. - hagytam, hagy érjen ez a fellendülése, és visszamentem a raktárba.
S4 még mindig a konténert bújta, de már egészen az alján járt. Átbukdácsoltam a buckákon, vissza az előbb otthagyott kupacomhoz.
- Mi történt?- ugrott a vállamra a konténer mélyéről.
- Egy cirkálóval kevesebb van a BRA flottájának. – konstatáltam röviden. – Az üldöző anyahajó, meg súlyos sérüléseket szenvedett.
Hirtelen megálltam a levegőbe. A föld távolodni kezdett. Megfordított a láthatatlan erő és az X10es rámpájára tett. Trinde belebegett mellettem, én meg követtem. Egyenesen az irányító pulthoz mentem, és átvettem az irányítást.
Az emelkedő konvojt megállítottam, és előre mozdítva alacsonyabbra engedtem. Hasonlóan érkezésünkkor alacsony röppályán kerültem meg a bolygót és a másik oldalán felemelkedve, vezettem ki az űrben. Most hogy tervem sikerrel jár, nem szerettem volna összeakaszkodni egy csatahajóval. Nagy ívben kerültem meg a bolygót egyenesen a hiperkapu felé tartva.
Az öt követő hajó jól reagált az irányításra. Háromszög alakzatot tartva, mint a vadlibák a vezér libát úgy követek. A megkülönböztetésükre egyszerűen egytől ötig elneveztem őket. Tehát a hármasban vannak a Molukok, a négyesben S4.
Wulpes gurult hozzám mikor végre kicsit lenyugodtak a kedélyek.
- Köszönjük nektek, kérhetsz bármit, megtesszük neked. – csápjaival megragadta a vállam, és egy pillanatra azt hittem magához ránt, hogy megpusziljon.
- Egy fegyvert szeretnék elkészíteni veletek, mellyel legyőzhetem a Putoriusok védelmét a Deiomson. – válaszoltam.
- Az embereim a rendelkezésedre állnak. – válaszolt beleegyezően.
- Köszönöm. – mondtam, majd az Ondatrai gyerekre mutattam. – Ő kicsoda?
- Egy árva a sok közül, valami miatt alacsonyabb, mint mi. Vrydynek hívják. – magyarázta. Elgondolkodva figyeltem amint szedegeti a földről a törmelékeket.
A sárga törpe csillag beragyogta a csillagrendszert. Apuc fénye nem kímélte még az űrállomást sem. Zord fekete falain megtörő napsugarak, hiába próbáltak áthatolni, nem hagyta magát. A naprendszer bolygóitól távoli erődítmény semmilyen bolygóhoz nem tartozott, tisztes távolból figyelte őket, mint az őrmester a kiképzés alatt álló katonákat.
Bár a feléje tartó apró járművet már messziről észrevette, mégsem mozdult. A hiperkapu felől érkező jármű igen értékes rakományára, már számított. Kétségesen nyitotta ki óriási száját.
A Xorian lassan ereszkedett be az űrállomás zsilip kapuján. Az űrkikötőben sürgő forgó különböző hordár egységek, és a köztük röpködő felderítők fölött, a túlsó végében szállt le.
A Naid, ami már nem csak az Ondatraiak otthona, hanem immáron legújabb szövetségesüké a Molukok-é is. A bolygó erőtér védelmében, már rohamos gyorsasággal kezdett el fejlődni. Láthatóan a gépesített birodalom, kezdett magához térni. Mindenfele javító, és építő robotokat lehetett látni. A romok nagy részét eltakarították már. Befoltozták a Zosteropsok nyílásait, befalazták az épületekben okozott nemkívánatos nyílásokat. Úgy tűnt, mintha évekig lettem volna távol. A legfeltűnőbb javítást a legfontosabb épületen értek el. A pajzs generátor, a központban helyezkedett el, és alig ismertem fel. A nőstény Zosterops többméteres nyílását úgy eltüntették, hogy már nem tudtam volna megmondani, hogy hol volt.
Miközben leszálltunk az előtte kialakított űrkikötőben, megdöbbenve vettem tudomásul, hogy ez a faj talán a legkiemelkedőbb abban, hogyan lehet talpra állni egy szinte teljes pusztulás után. Bár népesség igencsak lecsökkent, mégis volt némi észrevehető mozgás a felszínen. Az utakon járművek mozogtak, bár sejtésem szerint kevés volt az amin élőlény is tartózkodott.
A főhadiszállás aljában gyűltünk össze. A hír gyorsan terjedt, beözönlöttek az Ondatraiak, és a Molukok is. Természetesen a két vezetővel az élen, Wulpes és Puth karöltve jártak a szövetség óta, és közösen hoztak döntéseket.
A konzol mellett álltam és megvártam, míg mindenki elfoglalja helyét, és lecsillapodnak a kedélyek. Megfogtam a pult két feltöltő karját és átküldtem az utolsó adatlapokat is.
Azt hiszem, mindenki tisztába van vele, hogy háborút indítunk a Putoriusok ellen. – kijelentésemre a Molukok magasba emelték kezüket és felordítottak. – BRA kémeit sikerült felderíteni, mostanra már. – folytattam, mikor a harci örömük kicsit alább hagyott. – A terveinket már nem ismerhetik.
Felbuzdulva a halottakon most már az Ondatraiak is csatlakoztak a Molukokhoz.
A szövegben található nevekről, gépekről, idegen kifejezésekről bővebben olvashatsz az Adattárolóban.
Csak regisztrált tagoknak!
Készűlt 2009.07.05 Szűcs Csaba Ferenc
| Designer Szűcs Csaba Ferenc
| További referencia: Berkert Csempe Szaküzlet | Happyway - Lakberendezés
A szerzői jog azt illeti, aki a művet megalkotta. Senki nem mondhatja magáénak mások szellemi termékét. Ha a műnek egyéni, eredeti jellege van, szerzői jogi védelem alatt áll. A szerző határoz arról, hogy műve nyilvánosságra hozható-e. A szerzőnek kizárólagos joga van a mű bármilyen felhasználására és a felhasználás engedélyezésére. (többszörözés, terjesztés, átdolgozás, nyilvános előadás, a mű nyilvánossághoz való közvetítésének joga). A szerzőt a mű létrejöttétől kezdve megilletik a szerzői jogok, melyek törvény által védettek és szabályozottak, ezért nem kell sehová bejelenteni.
Fórum 
Email
