VIII. Fejezet

Diodonok Ősanyja.

A Naid, ami már nem csak az Ondatraiak otthona, hanem immáron legújabb szövetségesüké a Molukok-é is. A bolygó erőtér védelmében, már rohamos gyorsasággal kezdett el fejlődni. Láthatóan a gépesített birodalom, kezdett magához térni. Mindenfele javító, és építő robotokat lehetett látni. A romok nagy részét eltakarították már. Befoltozták a Zosteropsok nyílásait, befalazták az épületekben okozott nemkívánatos nyílásokat. Úgy tűnt, mintha évekig lettem volna távol. A legfeltűnőbb javítást a legfontosabb épületen értek el. A pajzs generátor, a központban helyezkedett el, és alig ismertem fel. A nőstény Zosterops többméteres nyílását úgy eltüntették, hogy már nem tudtam volna megmondani, hogy hol volt.

Miközben leszálltunk az előtte kialakított űrkikötőben, megdöbbenve vettem tudomásul, hogy ez a faj talán a legkiemelkedőbb abban, hogyan lehet talpra állni egy szinte teljes pusztulás után. Bár népesség igencsak lecsökkent, mégis volt némi észrevehető mozgás a felszínen. Az utakon járművek mozogtak, bár sejtésem szerint kevés volt az amin élőlény is tartózkodott.

Miközben kiszálltunk és a felújításokon ámultam, két alak közelített felém. A két szövetséges nép két vezetője. Wulpes és Plath szövetsége érthető volt. Mind két faj elnyomás alatt élt, úgy hogy majdnem kiirtották őket. Közös ellenségük hírének hallatán még jobban fel voltak háborodva. Természetesen az ikrek megelőztek engem és elébük sietve máris újságolták, hogy milyen felfedezésekre tettem szert.

- Örülünk, hogy épségben viszont láthatunk. - mondta Wulpes boldogan. - Mint láthatod, hála segítségednek rohamos tempóban hozzuk helyre városainkat. Az elrablásodkor S4 sikeresen visszatért az alkatrészekkel, amik a robotgyárunk helyrehozásához kellett, és az alkatrész gyárunkhoz. E kettő beindításával már könnyedén meg tudjuk oldani a többi helyreállítását.

- Gratulálok Plati. - Ez már nem nekem, hanem a mellém érő társamnak szólt Plathtól. Elismerően rakta egyik kezét a vállára. A gesztus, ismerős volt otthonról, és meglepően konstatáltam, hogy itt is ugyan az a jelentése. De Plati számára ez az elismerés több mint megtisztelő volt. Hiszen korában száműzöttként kezelte nép, ma már inkább megmentőjükként. - A mentőakció az ő ötlete volt, bár társaid támogatták, én személy szerint öngyilkos próbálkozásnak vettem. - fordult hozzá a vezér.

- Bár nagy szerencsénkre Tony sem tétlenkedett. Ha nem nyitja ki a zsilipkaput komoly bajban lettünk volna. - Plati szerénységgel, leplezte, hogy mennyire örül sikerének, és a megbecsülésnek.

- Szeretnénk mutatni valamit. - Vette vissza a szót Wulpes.

Kisétáltunk a kikötőből, egészen a pajzs épülete elé. Fegyelmemet teljesen lefoglalta, helyreállítás gyorsasága és tökéletessége. Mintha soha nem is történt volna vele semmi. Az épület teteje bár innen nézve az égig nyúlt, mégis jól látható volt amint kékes fényét az ég felé ontja. A közeli naptól védő ernyő láthatóan egész bolygót befedte, ami számomra még mindig egy felfoghatatlan technikai vívmány volt.

Megfordulva láttam csak, hogy mit akar mutatni nekem. Az űrkikötő és pajzs központi épülete mellett egy kisebb felhőkarcoló állt. A felírás bár három szimbólumból ált mégis a fordító négy betűre fordította. A bejárata felett ott díszelgett a nevem.

- Egy felhőkarcolót adtok nekem? - hihetetlenül álltam az épület előtt.

- Népességünk száma igencsak lecsökkent, így bőven van hely. Ezt az épületet korábban az egyik védelmi egységünk főhadiszállása volt. Ezért legkézenfekvőbb, hogy ez legyen neked és csapatod otthona. - hangja elhalkult a végén, nem tudtam, hogy én érzékenyültem el, vagy ő. Mindenesetre nagyon meghatódtam, és éreztem mennyire hálásak a segítségemnek.

Belépve a többiek elindultak felfelé egy emelvényen, én inkább alulról néztem végig rajta. Az építés stílusuk hasonló volt, mint a központi épületnél. A belseje teljesen üreges volt. Az úgymond első emeletet egy emelvényre felsétálva lehetett elérni. Itt több helyiség ajtaja volt. Ami érdekes volt, hogy az ajtók itt jobbról balra nyíltak, méghozzá elég gyors iramban. Igazodva az Ondatraiak életstílusához. Mint az is hogy itt sem lépcső sem lift nem volt. Minden rámpa sima feljáróval volt kialakítva. Első látásra az embernek az akadálymentes épület jut eszébe meglátva ezt az érdekes építkezési stílust. A két lábon járó társaimnak nem kis fáradság lenne mindig felsétálni magasabb szintekre. Ezért itt az első emeleten osztották ki maguk között a helyiségeket. Kivéve Tonot és csapata, akik kiszorultak a második szintre, de így legalább egyenként elfoglalhattak egy-egy "lakást". Ezek az egy helyiségből kialakított otthonok, ezeknek a monstrumoknak kissé alacsony volt, de nem panaszkodtak. Még mindig kényelmesebbek voltak, mint a sziklákon aludni.

Belépve a saját kis otthonomba csak Throg követett, aki jól láthatóan az egyik sarokban már ki is bérelte magának a helyét. A terem túlsó végében lévő ágy már ismerősen hatott, de valahogy most nem kívántam rá feküdni. A rossz emlékek még bennem éltek. Az ikrek viharoztak be mellettem és a falhoz érve vadul el kezdtek ügyködni valamin. Közelebb lépve próbáltam meg rájönni mit is csinálnak. A falon lévő kis szerkezet úgy nézett ki, mint egy futurisztikus termosztát kapcsoló. Mint kiderült jóval többet tud.

- Egy atmoszféra transzformátort szereltünk be a szobádba, hogy az otthonod lényeg otthon legyen. A légkörünk összetétele hasonló a te bolygódhoz, legalábbis felméréseink szerint. - de vajon mit méricskéltek, hogy erre rá jöjjenek, ez számomra örök rejtély maradt, de rájuk hagytam. - Ez a gépezet átalakítja a szoba légkörét a neked legmegfelelőbbre.

- Köszönöm fiúk. Lenne egy kérdésem, - kezdtem el miközben kimentük a szobából. - Az űrállomáson sikerült sok információt letöltenem a központi gépből, vajon ki tudnátok szedni belőlem? - kérdésem hallatán először megmerevedtek, majd egymás felé fordultak, majd leviharoztak a földszintre. Követtem, miközben a semmiből S4 termet a vállamon, társam nem kérdezett semmit, biztosan meghallotta, amit mondtam és felkeltettem az érdeklődését.

Mire leértem a fél csapat már oda sereglet ahhoz a géphez, amit az ikrek gőzerővel próbáltak életre kelteni.

- Ez egy konzol hasonlóan a Putoriusok által használthoz ez is hálózatra van kötve. A központi gépünkre van kötve, ami kapacitása elég nagy ahhoz, hogy egy ekkora adat mennyiséget le tudjon tölteni. - magyarázták.

Odaléptem a géphez mire kihúztak belőle egy csatlakozót, ami egy damil vékony vezeték kötött a géphez. a végét megmarkolva koncentráltam. A Diodonok most is tették a dolgukat. A képek újra előtörtek belőlem, már jóval lassabban pörögtek előttem, és nem is kísérte fejfájás. Befejezve elengedtem a csatlakozót, mire az, mint a porszívó zsinór visszaugrott a helyére. A képernyőn megjelenő adatokat még sohasem láttam, mégis ismerősek voltak.

A letöltött anyagot úgy kezdte a gép boncolgatni, mintha valami kirakós játék lett volna. Amint az egyes részek a helyére kerültek átlátszóvá tette. Ha meg volt minden része, akkor elmentette. A végére mind eltűnt, kivéve az egyiket. A két lap láthatóan hiányos volt. Ekkor szakadhatott meg a kapcsolat. Az ikrek és S4 szitkozódásából azt vettem ki, hogy pont egy igen fontos részről maradtunk le.

- Mi ez? - érdeklődtem tőlük a képeket nézve.

- Ez itt BRA, és a központ leírása. De hiányzik egy rész belőle. Mi történt itt? - kérdezte S4.

- Megfájdult a fejem és nem bírtam tovább ott maradni. - magyarázkodtam.

- A Putoriusok telepatikus képessége jóval nagyobb lehet a tiednél, és erővel eltávolítottak a géptől, nehogy megszerezd legféltettebb titkukat. - már érthető volt, hogy miért tört rám olyan hirtelen.

- Mi az ami megmaradt? - kíváncsiskodtam.

- Töredék adatok, nem megyünk vele semmire. - hangja elég elkeseredett volt, de az ikrek erősen koncentráltak az adatokra.

- Talán meg tudjuk fejteni mi lehet a hiányzó részeken. - próbálkoztak.

- A többi adat? Milyen? - próbáltam terelni a témát.

- Nem semmi. A teljes műszaki és fejlesztési adatok meg vannak. Minden, amit csak tudni lehet róluk. A legújabb pajzsok, burkolatok, fegyverek, droidok, hajtóművek. - ámuldoztak.

Apránként el kezdtünk végig menni rajtuk.

A pajzsok melyek kezdetben csak erőtérként szerepeltek, majd idővel alakultak pajzzsá. Három fokozata van jelenleg a Putoriusok birtokába. A legelső a sárga, ami csupán a külső légköri hatásokat zárja ki. Ilyen az X10-es erőtere a rámpa tetején. A legtöbb helyen ezzel lehet találkozni. A második a narancssárga, ami képes az energia behatolásokat elvezetni. Ezáltal pajzsként is funkcionál, de fizikai hatásoknak nem tud ellenállni. Ilyennel nem is igen találkoztam. Ennek a tovább fejlesztett változata a piros, ami már mindent kizár, legyen az fizikai vagy elektromos hatás. A bányászszörnyeteg felületén láthatunk ilyet legelőször pajzsként, az Ondatraiak is ezt használták a Zostreropsok ellen. Most már a Molukok védelmét is ez szolgálja és a Szállítókét, meg az X10-esét is. Ez eddig a legkomolyabb védelem. Egyetlen ellensége van csak az Itherium. Ez a különleges ásvány ellen még nem tudtak kitalálni megfelelő védelmet.

A következő a burkolatok. Az alapvető burkolat egy sötétszürke fém, amit épületek, űrhajók, droidok vázát adja meg, mint például S4, vagy BRQ-ét is. Erre kerül a Diodon burkolat, amit már a megismert módon jutatnak fel. Itt pontosan leírta, hogyan sugározzák be a Diodon folyadékot, ami még a fémek kötéseibe is beszivárog. A kemény páncél mellett, egyes részek mozgatása is megoldódott velük, úgy, mint az ajtók. Ennél fejlettebb, mikor egy szerves lényt burkolnak be. Itt létrejövő szimbiózis miatt, képes egyes részeket megváltoztatni, és felruházza speciális képességekkel. Mint engem az energia lövedékkel, amibe a Diodonok energiáján kívül, bele keveri az emberi test által termelt energiát, ami kárt tud okozni hagyományos Diodon burkolatokban. A Szerves-Diodon burkolatokban viszont nem. Folytatásban először értelmetlen leírások szerepeltek, egy olyan sugárzóról, ami képes megváltoztatni a Diodonok struktúráját, ezért más színt vesz fel. Aranysárgát. Ez a legújabb burkolatú páncél, melyet a Xoriannál, és az Űrállomásnál is használtak már. A sugárzás alapja, ultraibolya sugárzás, ami az űrben is megtalálható. Mivel a csillagok folyamatosan árasztják ezt, a burkolat az űrben folyamatos dózist kap, amitől egy áthatolhatatlan burkolat lesz. Ez mind szépen hangzott, csakhogy a Xoriant én meglőttem, és a burkolat megsérült. Amikor meg a cirkáló csapódott bele az állomásba, lyukat ütött ezen az állítólag áthatolhatatlan páncélon. Szerintem eltúlzó ezek az adatok, amiket itt leírtak. Csak azt nem értem, miért ámítják magukat.

A fegyverek terén semmi újat nem találtunk. Néhány feljegyzés említi, hogy az általam kilőtt lövedék áthatol a hagyományos Diodon szöveteken. Ezen a téren nem fejlődtek semmit. Látható, volt, hogy mióta kizárták a szövetségből az Ondatraikat, azóta nem tudtak fejlettebb fegyvereket készíteni. Hiába, közel sem olyan találékonyak. Ezen a téren az Ondatraiak sokkal előrébb tartanak, az ötleteim, nagyban előre lendítette őket.

(Szavazás eredménye: Bányász óriás neve: DioMinner.)

A droidok területén viszont olyan lépéseket tettek, amik igencsak meghökkentő. A bányászóriás, azaz a DioMinner adatai leginkább S4 figyelmét keltette fel, amit már első találkozásuk óta vizsgálgat. Bár műszakilag nem annyira érdekes, hiszen csak a saját erőműve, és pajzsa volt az ami egyedülálló, de ezt már sikerült is átvennünk, amint a Molukokat láttam. A továbbiakban viszont az alakváltó droid volt részletezve. - Ezen már felháborodás futott végig az Ondatraikon. A Vrydy árulása következtében, érzékelőket telepítettek ki városszerte. A mérések alapján figyelemmel tudják tartani az összes nem humanoid eszközt. Így már nem tud a közelükbe férkőzni egyetlen alakváltó sem. - Bár én nem sokat értettem abból, ami itt le volt írva. De az előre betáplált adatok alapján képes megváltoztatni alakját, így becsapva fajtársait. Kommunikációját egy beépített mesterséges intelligencia alkotja. Erről bővebb leírás nem található, csak egy jelzés volt ott, amit a fordítóm így jelölt számomra: BRA. Ezt nem értettem ekkor még. A felületére kivetített hologram pedig a bőrt és a ruházatott hivatott leutánozni, nem is akár hogy, hiszen még saját fajtársait is át tudta verni. Talán azért mert nem is sejtették, hogy lehetséges ilyen. Így látva az adatai, már nem is volt olyan lenyűgöző, de az ötlet dicséretes mindenesetre.

Az ennél is érdekesebb feljegyzések a hajtóművekről szóltak. A "leglassabbak" természetesen a Nacticek hajtóművei voltak. A bolygó légköréből kivont Hidrogén táplálja a - leginkább turbina működéséhez hasonlító - motort, mely a felrobbanó gázt a megfelelő kiáramló nyílás felé áramoltatja, egy részecske gyorsítón keresztül, a fénysebesség 1X-szeresére (ahol az X két bolygó átlagos távolsága, ebben a galaxisban), ezáltal létrejövő lökésenergiát generálva mozdítja a megadott irányba a hajót. Mindezt használható gyorsításra, illetve lassításra is, attól függően, hogy melyik kiáramló nyílást használja.

Így már érthető volt, hogy a Tyto hajóját miért éreztem lassabbnak.

Putoriusok hajóinak hajtóművei, már fejlettebbek. A leírásból kiderül, hogy az ötleteket a darabjaira robbant kolonizáló hajójuk, hajtómű rekonstrukciójából ered. Az energiaforrást bár lecserélték, az itt található egyetlen olyan ásványra, ami energiát termel, a Corodiára, de a többit már nagyon hasonlóan hajtották végre. Ionizált Hidrogén, és Nitrogén gázokat - melyeket szintén a bolygók légköréből vonnak ki - fúziós hidrogén reaktoron keresztül, mikrorészecske gyorsítóval a fénysebesség 3X-szeresére, gyorsít. A kiáramló nyílás felé irányítva, azt elforgatva lehet a megfelelő irányba mozdítani a hajót.

Ennek továbbfejlesztett változata az X10-es hajtóműve. Itt csak Nitrogén a hajtóanyag, melyet sűrítő tartályokon keresztül, a két fúziós reaktor, - ezeknek is a Corodia tartály az alapja - nanorészecskegyorsítók a fénysebesség 6X- szeresére gyorsít, majd a szűkítőkön keresztül - amitől sokkal kisebb - forgatható kiáramló nyílásokhoz irányított tolóerőt felhasználva, sokkal gyorsabb és fordulékonyabb meghajtást produkál.

A Xorian bár nem képes tér váltásra, mint azt korábban állították róla, de lenyűgöző volt az, a technikai vívmány, amivel meghajtották. Bár a középső gömb körül keringő két oszlopnak, nem a hiperhajtómű a funkciója, - mint azt korábban állították róla - mégis hozzájárul a meghajtáshoz. Az űrben lebegő „csillagpor” részecskék begyűjtésével, és a forgó részben beépített részecskegyorsítók felgyorsítják, a fénysebesség 8*X- szeresére, majd szűkítőkön keresztül vezetve a megfelelő - és jóval nagyobb számú - kiáramló nyíláshoz. Ezáltal a galaxis leggyorsabb hajója lett. Az adatokból az is kiderült számomra, hogy nem csak gyors, de igen mozgékony is. Ez a megoldás sem Corodia tartályt, sem "üzemanyagot" nem igényel. Gazdaságos, és igen kicsi a meghibásodás esélye.

A vége felé járva különböző eszközök leírása volt, mint például a Zosteropsokat irányító szerkezet, amin újra csak felbőszültek az Ondatraiak, közülük néhány itt ácsorgó csak most szembesült ezzel a ténnyel. Esett szó a holo kivetítőkről is, amit a korábban említett alakváltó droidok is jól használtak.

A legvégén az ominózus utolsó két laphoz értünk. Az ikrek elmondták, hogy minden adatlaphoz 4 lap tartozik, így adja ki a teljes egészet, ha egy is hiányzik, akkor értelmezhetetlenek. Ebben az esetben csupán 2 lap volt meg, ekkor szakíthatták meg a letöltésemet. Az értelmetlen szöveg kicsit hasonlított ahhoz, amikor olyan rejtvényt akarsz megfejteni, amiben bizonyos szavak hiányoznak, és ha megfejted, akkor világossá válik az eredmény. A lapokat olvasva, valahogy olyan érzésem volt, mintha tudnám a megoldást, de nem jut eszembe éppen. Mindenesetre ezt nem fogom ennyiben hagyni.

Az adat mennyiség végére érve, az ikrek meghívtak engem a gyárukba egy kis terepszemlére. Nem mondhattam nemet, mennem kellett. Végtére is az én ötleteim nyomán készítik legújabb fegyvereiket, és gépeiket.

A gyárak több épületből álltak, amik közt a hordár droidok hordták át a félkész termékeket. Bár kissé elavult volt ez számomra, de hát, ha ők így szokták meg akkor nem akartam bele szólni.

Az épület együttes egymás után helyezkedett el és a főépülettől távolodva készült el a nyersanyagból a kész gépezet.

Az első épületbe betérve olyan érzés fogott el, mint amikor először beléptem a fő épületükbe. A függőleges gépsor miatt, követni lehetett szemmel egészen az épület tetejéig, a készülő elemet, ahol a falon kívül elhelyezett liftakna szerű csőben visszajutatták a felszín szintjére. Itt már várták a hordárok, hogy a következő épületbe vigyék, ahova beérve a gépezet alján található csápok leemelték és folytatták a művelet sort rajta, egyre feljebb és feljebb haladva és így tovább, a többi épületben is. Egészen addig, míg a legutolsó épületben elkészülő készterméket, már nagyobb méretű hordárok elszállították a megfelelő épületben a város adott pontjára. Ezek a hordárok hasonlók voltak, mint a Putoruisok G8, és G10es egységei, ám nem burkolták be őket Diodonnal, és távolról irányították őket. Viszont saját csápjaik nem voltak, Tényleg csak hordárként funkcionáltak.

Az első épület, amibe betértünk, nem volt más, mint a fegyvergyár, ahol már készült is az általam kitalált, és a robbanó sziklán alapuló új fegyver család. A már bevetésen is kipróbált - hiszen a mentőakciómnál már a Molukok fel voltak szerelve vele - sziklavetők mellett nagyobb társaik is készültek. Ezek már űrhajókra készülnek. Méretükben nem lesznek nagyobbak, mint a Szállítókra felszerelt Sciber ágyúk, de sokkal hatékonyabbak.

Az épület egyik szintjére felérve viszont meglepő módon Ondatraiak "kézzel" raktak össze egy másik fegyvert. Meglepő volt ennél a gépesített gyártásnál, hogy ily módon készítsenek valamit, de az ikrek meglepetésemet észlelve, elmagyarázták, hogy minden új eszközt először kézzel raknak össze, és csak utána gépesítik őket. A fegyver prototípusait már könnyedén adják át a gépsornak, és kezdik el a tömeggyártását.

Már elsőre láttam, hogy az eredeti terveimtől rendesen eltértek, de ez nem jelenti azt, hogy nem lesz sokkal jobb, mint amit én tudtam volna összerakni. Az alapelvet nem bolygatták, és az nekem elég is volt. Az elkészült fegyvert, egy állványra rakták, és tüzetesen átvizsgálták. Közben az ikrek felhívták a figyelmemet, hogy a tömeggyártáshoz több nyersanyag kell, tehát meg kell látogatni a Nigra faj képviselőit. Az Itherium őshazáját.

Egyelőre tovább mentünk. Addig, míg a vizsgálatok folynak, úgysem tudják elkezdeni a gyártást.

A következő épület ahová átvittek az ikrek, egy szintén gyártó épület sorhoz tartozott, de ez láthatóan az utolsó fázishoz tartozott. A felfelé haladó gépsor karjai egyre feljebb és feljebb emelték ezeket a fényesen csillogó fém csodákat. Az utolsó simításokat végrehajtó gépezet a legtetején kiemelte oldalra őket. Amint egy eltűnt ott, oldalazni kezdtem, hogy tovább figyelhessem. Az ikrek virgoncan követek, tudták, hogy olyan helyre hoztak, ami igazán a kedvemre való volt. A fal túloldalán, ami még az épületen belül, volt már saját antigravitációs hajtóművével kezdett leereszkedni. Amint elérte a padló szintet, lassan előre mozdult, és a fal mellett leparkolt, helyet hagyva maga mögött következőnek, aki már viszont, a nyitott széles hangár ajtón keresztül kiszáguldott az utcára.

A leparkolt géphez siettem, ami láthatóan az én kedvemért maradt itt. Egy ugrással a tetején teremtem, és fejemet a burkolatához nyomtam, és úgy kémleltem a belsejét. Lenyűgöző mérnöki pontosság, és letisztult formák jellemezték. A burkolata alá rejtett új típusú fegyver arzenállal már komoly ellenfele lesz a Putoriusok elavult seregének.

Leugrottam róla és utat engedtem neki, hogy a helyére menjen.

Új rész!

Újabb épületbe invitáltak. A droid gyár láthatóan, még csak most lesz beindítva. A gépsor állt, és a hordárok a kijáratnál várakoztak. Az emeleten a tervezők lázasan szereltek össze egy prototípust. A két lába már kész volt, karjai az asztalon feküdt, miközben két Ondtarai bőszen szerelt bele valamit. A fejrész még csak a konzol képernyőjén létezett, a vizuális tervező program lassan körbe forgatta. Amint a szemem rá tévedt, meglepetésemben leblokkoltam. Csak álltam és néztem. A fejrész fekete színe már jól kivehető volt, és a letisztult fejformát csak egy keresztirányú szem törte meg. A hasonlóság az én Diodon fejemhez olyannyira meghökkentő volt, hogy rögtön az elkészült láb mellé álltam, és meglepetten tapasztaltam, hogy teljesen megegyező az én méreteimmel. Kérdőn néztem az ikrekre.

- A legújabb droid hadseregünket természetesen rólad mintázzuk, tiszteletünk jeléül. - a megtiszteltetés már kezdett egy kicsit kínos lenni, de nem akartam megsérteni őket.

Távoztunk, hagytuk a szakembereket, hogy elkészítsék a droid változatomat. Visszatértünk a otthonunknak kikiáltott épületbe. Az ikrek visszatértek a konzolhoz, hogy tovább böngésszék az általam hozott adatokat, S4-el karöltve. Tonot, és Molukok az második emeleten pihentek, legalábbis a csöndből erre következtettem. Trinde, Plati az egyik szobában beszélgettek. Úgy tűnt elég jól kijönnek egymással. BRQ mozgató részeit egy Ondatrai fejlesztette tovább. Talán még fegyvert, és pajzsot is fog kapni.

Visszavonultam a szobámba, Throg még mindig ugyanott feküdt, láthatóan unatkozott. Jöttemre fellelkesült, és a lábamhoz simult. Leültem az ágyamra, és újra elővettem a fejemben lévő adatokat. Nem akartam újra elolvasni őket, már nincs szükségem a tanulmányozására, véglegesen beleégtek a memóriámba.

De az utolsó két lap, még mindig piszkálta a fantáziámat. Éreztem, hogy tudom a hiányzó adatokat, de nem tudtam előhúzni tarsolyomból. A Diodonjaim zúgolódtak a fejemben. Koncentráltam, és lecsendesítettem őket. A két lapot a szemem elé vetítettem, majd lassan egymásra vetítettem őket. A hiányzó részek miatt töredezett szöveg, még homályos képet adott. Lassan kezdték a Diodonok kiélesíteni a meglévő szöveget. A még mindig értelmetlen szöveg hátterében, szófoszlányok jelentek meg halványan. A fejem újra hasogatni kezdett. Valami tiltakozik bennem, nem engedi, hogy az adatokhoz jussak.

A kép szétesett és eltűnt.

Megsimogattam Throg fejét, és újra koncentráltam, de most más felől közelítettem meg. Belső súgóim, ismét segítettek ebben. A fejem elülső része elkezdett kidudorodni, majd egy apró panel darab hullott a tenyerembe. A beépített implantátum, nem tudom, hogyan került belém, már annyian ültettek belém valamit, hogy ki tudja ez melyik volt. A darabot letettem az ágyra és újra koncentráltam.

Meglepően könnyedén jöttek elő a hiányos lapok, és a hozzájuk tartozó másik két lap is . A négy oldalt összevetve máris szemem elé került, mi az, amit el akartak takargatni előttem.

BRA felépítéséhez hozzátartozott egy kis történelem rész is, az elején. Ugyanis amikor megérkeztek - a kolonizáló hajóval a Deiomsra - és felébredtek, találtak egy kapszulát - az Asiokhoz hasonlóan - ami nem indította el az átalakítást, és a felébresztést. Úgy tűnik ez valami hiányossága a gépezetnek, hiszen mindkettőn megtörtént, vagy valami szándékos oka lehet. Nem tudom, ez nem derült ki. Csakhogy ezt a kapszulát a felébredt társai kiszedték, ezért be tudott indulni az önmegsemmisítő, bár ezt ők nem tudhatták.

Az érdekesség ott kezdődött, hogy megpróbálták felébreszteni, hogy megtudják, ő miért néz ki másképp. De a felébredt társuk, haldoklott. Egyetlen megoldást találtak, hogy egy tartályba öntött speciális életben tartó folyadékba tették. Mivel így már életképes maradt, a folyadéknak és a telepatikus képességének köszönhetően tökéletes kommunikációs közeget alakított ki. Így a korábban használt M.I.-t lecserélték ő rá. A többi gépezetben lévőt pedig helyettesítették a virtuális másolatával. Az áhított távolsági telepatikus kommunikációt pedig a fejükbe műtött Volitant gépezet biztosította.

Tehát BRA nem más, mint egy ŐsPutorius.

Miközben az olvasottakon gondolkodtam, a szöveg elején egy jelre lettem figyelmes. A történelmi résznél a kolonizáló hajót jelölő jel, hasonló volt, mint amit az Asio bolygón lévő hajó bejárati ajtaja mellett láttam. Ez, egy vízszintes vonalból állt, de a fordító nem fordította le a jelet.

Tehát a Deimoson lévő: I. Az Asio bolygón lévő: III. De hisz ezek földi írásjelek. Ezért nem fordította le a fordító, mert ezt nem ismeri, viszont nekem nincs is szükségem rá. Viszont ha ezek az 1-es és a 3-as kolonizálók, akkor valahol van még egy 2-es is. Tehát valahol a galaxisban, még élhetnek Putoriusok. De akár el is pusztulhatott, miközben erre haladtak. Tovább ki tudja mennyit indítottak el. Meddig folytatódik a számsor.

A lap alján műszaki leírás is található a Volitant gépezetről, de az eddigiek mellet ez mellékes információnak tartottam, és nem figyeltem rá.

Kezembe markoltam a kivett implantátumot, és kimentem a szobámból. Kint már csend uralkodott, bár a bolygó, ezen részén sohasem megy le a nap, mégis az az érzés töltött el, mintha este lenne, és mindenki nyugovóra tért volna. A földszinten az ikrek a konzol két oldalán a falnak dőltek. Nem tudtam mit csinálnak, úgy tűnt mintha a hátulját tanulmányoznák. Odalépve melléjük rémülten tértek magukhoz. Valószínűleg, még bennük van a járatokban töltött rémálom emlékei.

- Nem akartalak felébreszteni benneteket, de mutatnák valamit. - most már tudom legalább, hogyan alszanak ők. Végül is helytakarékos az állva alvás, vagy csak a gyors menekülés miatt rögződött bennük?

- Úgy néz ki, mint egy kommunikátor. - nézegették a kezükbe rakott eszközt. - Hol találtad? - érdeklődtek.

- Mostanában fájt a fejem, és a Diodonok ezt találták a fejembe. - magyaráztam.

- Talán a Putoriusok ültették a fejedbe. - próbálkoztak ötletekkel.

- Lehetséges. Mit tudtok róla mondani? - mutattam rá.

- Egy szokványos kommunikátor implantátum, a Nactice kereskedők százával árulnak ilyet, hogy utasítani tudjanak egyes droidjaikkat, talán elromlott, vagy a hosszú távú használata okozta a fizikai fájdalmadat. - magyarázták.

Visszavettem tőlük, és ott hagytam őket, hagy pihenjenek tovább. Most már pontosan tudtam ki ültette belém. Továbbá eszem ágában sem volt tudtukra adni, mit tudtam meg BRA-ról is. Már nem nagyon bízok senkiben. Vrydy-Tyto árulása folytán óvatosabb lettem.

Kiléptem az épülettől, és sétálni kezdtem az utcán. Kezdtem sejteni mi folyik körülöttem. De nem nagyon akartam elhinni. Mindenesetre, az hogy tudom, már előny számomra, és talán a vége számomra lesz kedvezőbb. Forgatva kezemben a bizonyítékot, egy terv jutott eszembe.

Sietősre vettem a sétát, és belépve a fő épületbe szerencsémre ott találtam, Wulpest, és Tonotot is. Tervem kissé meglepte őket, de annyira ismertek már, hogy tudták, jó okom van arra, hogy ilyet kérjek tőlük.

Hamarosan visszatértem otthonomba, ahol csapatom kezdett előszállingózni. Kipihentek, és tettre készek voltak. Szükség is volt rá, újabb kaland elé néztünk. Ideje meglátogatni a Nigrákat, némi nyersanyagot kell tőlük kérnünk, legütősebb fegyverünk tömeggyártásához.

Az X10-es rakterében gyűltünk össze. Bár kissé szűkös volt a hely a Moluk sereg felvértezve még nagyobb helyet foglalt el. De legalább megnyugvással töltött el, hogy Plati is megkapta saját pajzsát, és fegyverét. Bár nem számítottam különösebb ellenállásra, mégis jobb az óvatosság. Tájékoztattam őket, hogy csupán nyersanyag beszerzés utunk célja, de legyen mindenki óvatos.

Egyetlen társamat nem láttam sehol sem. S4 nem jött. Vajon mi történhetett. Remélem csupán az Ondatraiak annyira lefoglalják, hogy elfeledkezett az indulásról. Bár ez egy droidtól nem szokványos dolog.

A legfeltűnőbb társam, BRQ saját lábán közlekedett, már felszerelték pajzzsal is. Nem is baj. Legféltettebb kincsünk, ő és tudása. Az egész küldetés tőle függ. Már nem kellett volna elfoglalnia helyét az irányítópultnál, mégis odament és belenyomta magát a nyílásba, miközben behúzta csáp lábait.

Trinde és Throg az egyik sarokba húzódva figyelték a készülődést. A Molukok Tonot vezetésével átmentek a négyes számú szállítóba. Már megszokták, és ebből nem akartam őket kizökkenteni.

Az x10-es könnyedén emelkedett fel, miközben a szállítók követték. A Négyes kivételével, mindegyik tele volt üres konténerekkel. Az erőtéren átrepülve nyíl egyenesen a Hiperkapu felé vettem az irányt. A kötelék felvette a háromszög alakzatot.

A Theby csillagrendszer a Phogosy szomszédságában volt. A három Crysteline típusú bolygó közül az egyik volt igazán érdekes. A vörös törpe körül keringő Puchen, már messziről is jól látható volt azok az apró pontok, melyek úgy csillogtak, mintha egy disco gömböt láttunk volna. A felületén lévő Itherium kristályok, mint apró tüskék meredeztek ki belőle. A légköre sűrűbb volt, mint azt először gondoltam volna. A felszínhez érve, alacsony röppályán maradva száguldottunk a kristály ültetvények felett, keresve az őslakókat.

A „földeken” gépek vonultak végig, amiket az őslakók toltak. Úgy néztek ki, mintha a gépek hátuljára óriási csigák ragadtak volna. Közelebb érve már látszott, hogy antigravitációs hajtóművön lebegnek, szögletes, hagyományos fémből készültek, az elején a vágást egy sugárnyaláb végezte. A színéből felismertem, hogy ez ugyanaz, amit a hibernáló kamrában használta az ŐsPutoriusok, hogy megcsonkítsák magukat.

Az Itheriumot "termőföldek" szélén lévő gépezetekbe szállították a levágott kristályokat, mellettük már hegyekben álltak. Ezek a gépek is, láthatóan a Putoriusok műve volt. Alakjuk hasonlított az "arató" gépekhez, de ezek egy helyben álltak. Nem volt alattuk antigravitációs hajtómű. Nem volt szükségük mozgásra. Egyelőre nem foglalkoztam velük. Közelebbről, majd tüzetesen megvizsgáljuk őket, úgy is.

A távolban előtűnő Itherium kristályból készült palota, feltűnően jelezte, hogy megtaláltuk a Nigrák városát. Lassan leeresztettem a konvojt az antigravitációs hajtóművekre, mellette. Kiszállva csodálhatták meg a többiek is. A közel ötven méter magas falak, nem bevonatként tartalmazták ezt a különleges anyagot, hanem úgy tűnt abból építették őket. Kapu nem volt rajta, hanem egy labirintus rendszerű kettős fallal oldották meg. Így távolról úgy tűnik, hogy nincs bejárata, közelebbről lehet észrevenni az eltolt falakat, amiken keresztül könnyedén a belsejébe sétálhatunk. A Molukok kicsit morgolódtak, hiszen egy Putorius harci egységet nem lehetett látni, pedig ők harcra készültek. Nyugalomra intettem őket. Biztosan lesz még rá alkalom.

Az épület belseje kialakításában is lenyűgöző volt, hát még ebből a csillogó kristályból még sziporkázott is. A Theby csillag fénye átvilágított rajta, és színes csíkokat rajzolt mindenfelé. A szintek belülről érhetők el, bár kicsit furcsa módon. A függőleges folyosók egy humanoid számára járhatatlan út volt, de egy Nigra számára kényelmes és gyors feljutást biztosított.

Ez a faj leginkább engem egy óriási kukacra emlékeztetett. Vaskos egybefüggő testük ami a farok részben végződött, ami méretükhöz képest elég rövid volt, de éppen elég, hogy járásuk közben - ami egy oldalra imbolygó - segítse. Végtagok híján, csupán az elülső részükön végigfutó apró kis nyúlványokra támaszkodhatnak, amikkel nemhogy emelni, de még fogni sem lehet. Mint később láttuk, bizony igen ügyesesen használják. Fejük egybeolvadt testükkel, csak a tetején díszelgő két óriási szempár jelzi, hogy bizony valahol itt helyezkedik el. Zöldessárga színük viszont kárpótol mindenért, amit a természet elkövetett ezzel a lénnyel szemben. A két domináns szín láthatóan változatos formában fordul elő rajtuk. A fiatalok inkább zöldesebbek, míg idősebb társaik már sárgás színben díszelegnek. Ami még említésre méltó az, ahogy táplálkoznak. Mivel annyira elfoglalt bennünket a Putoriusok által emelt kristálypalota látványa, hogy észre se vettük, min taposunk. A bolygó ezen felét ellepték a bogarak, apró csúszó-mászó lények. Ezek a legfőbb táplálékuk. Imbolygó lomha járásuk közben, a földön lévő férgeket elérve, a legalsó nyúlványok alányúlnak ezeknek és feljebb adják a felettük lévőnek, és így tovább, addig, míg el nem érik a fejet, ahol a szemek alatt megbújó keskeny szájba irányítják. Ezáltal járás közben a földről táplálkoznak, útjuk úgy néz ki, hogy csapást vágnak az apró lények sora között. Éppen ezért a Nigrák sohasem mennek egymás mögött, csak egymás mellett. Ezt a folyamatos táplálkozást pedig azért végzik, mert bár nagydarabok, nem elhízottak, hanem csupa izmok. A vízszintesből függőlegesbe állás, járás, és függőleges mászás igen sok energiájukba kerül, Nem is beszélve arról a munkáról, amit a Putoriusoknak végeznek. Ezért ezt folyamatosan pótolni kénytelenek. Hiszen ezt a fajt is igencsak kihasználják, hiszen az Itherium földeken működő "aratógépek", antikgravitációs hajtóművei csak részlegesen működnek - nem tudni pontosan mi az oka -, hiszen nem képesek oldalirányú mozgásra az egyenetlen kristályos szerkezetű talajon, ezért ezek a Nigráknak kell tolniuk. Ezt a kezdetleges aratási módszert alkalmazva, vágják le az Itherium kristályok felszín feletti részét, és konténerbe gyűjtve őket szállítják el a közeli gépezethez. Ami felnyitja a kristály többkamrás szerkezetét, és kinyeri belőle a Diodonokat tartalmazó nyers folyadékot, a kristályt pedig kidobja. Ezekből a hegyekben álló kristályokból építettetek a Putoriusok palotákat a Nigráknak. Mintha szemétből készülnének. Lenyűgöző a hozzá állásuk. Néhányat azért elvisznek, ezekből készülnek az Iherium végű csápok, vagy például a DioMinner lába.

Ezek azok a nyersanyagok, amiért mi is ide érkeztünk. Örömmel tapasztaltam, hogy nem teszünk kárt a lények természetes életvitelébe, ha megszabadítjuk őket ezektől a felesleges anyagoktól.

Kommunikálni próbáltam velük, de rá kellett jönnöm, hogy nem túl intelligensek. Nincs köztük vezető, sem társadalmi rétegek.

Nem is akartam zavarni őket, láthatóan jól el voltak magukkal, és az evéssel. Kimentük az épületből, és visszaszálltunk a gépekbe és a földekhez mentünk.

A gépezetek önállóan végezték a munkát, így nem volt itt senki. A távolban láttunk ugyan pár arató gépet, amiket Nigrák toltak, de nem foglalkoztak velünk. Amint kiszálltunk, munkát adtam az unatkozó Molukoknak. A konténereket a hegyekhez tolták, és megpakolták őket. Amint tele voltak többen visszatolták a hajókba, majd üreseket vittek vissza. A berakodás jó ütembe haladt.

Közben Throg békésen játszadozott a lábunknál özönlő féregtengerrel, míg Trinde a magasba emelkedett, és ott őrködött. Jobb résen lenni. BRQ inkább az X10-es irányítópultjába maradt, ha megtámadnak minket, akkor gyorsan el tudjunk indulni.

Egy füstölgő fénycsóvát pillantott meg Trinde az égen. Felénk tartott. Riasztott minket, mire a Molukok befejezték a rakodást és már a fegyvereik felé kezdtek volna szaladni, mikor észrevettük, hogy a jelenség nem más mint egy lezuhanó Nactice hajó.

Fékezés nélkül csapódott be a talajba nem messze tőlünk, hatalmas átláthatatlan porfelhőt kavarva. A légmozgás sugaras körbe borította be a környéket vastag porral.

Amint egy kicsit lecsillapodott, elindultunk megnézni, mi történhetett. A kráter, amit a becsapódással ütött, úgy öt méter mély lehetett. Leugrottam a gödörbe, Throg és Plati követett. A Molukok Tonot vezetésével inkább fent maradtak erősítésnek.

A hajó rendesen megrongálódott, de a fülke rész egész épnek tűnt. Bár felnyitni nem sikerült, inkább megkerestem a rámpát. Ezt már sikerült kinyitni, bár teljesen tönkrement. Leszakítva helyéről, benyomultam a belsejébe. A rumliról, ami bent fogadott, nem tudtam meghatározni, hogy a zuhanás eredménye, vagy már korábban is ilyen volt. Átbukdácsolva a törmelékeken, megtaláltam néhány ifjú Nacticet. Bár nem tudtam, hogyan lehet megállapítani, hogy élnek-e. De éreztem, hogy már nem volt esélyük a túlélésre. A fülke felé csörtettem tovább.

Belépve felém száguldott valami. Félreugrottam, de nem hagyta abba. A Nactice eszeveszett ordítás közepette, rontott rám. Nem akartam bántani ezért, megmarkoltam a két kezét, de kitépte magát belőle, és kirontott a raktár felé. Követtem az ámokfutót. Talán sokkot kapott a zuhanástól?

Kiértem a hajóból a szememmel követni is alig tudtam az ámokfutót, de alig lehetett. Fel alá rohangált. Plati és Throg próbált félre ugrani előle, de kiszámíthatatlan volt. Plati megelégelte, és négy kezével megmarkolta. Kezei között vergődve továbbra sem hagyta abba, az ordítást.

Kitépte magát a fogságból, ami nem kis erőről tanúskodott. Őrült tempóban rohant fel a kráter falán, de rövid lábai nem voltak képesek, ilyen feladatra. Megcsúszva leszánkázott az aljába egyenesen neki a hajónak. Akkorát koppant, hogy bele remeget a hajó. Nem mozdult. Közelebb mentem hozzá, és ugyanaz az érzés fogott el, mint a többivel kapcsolatban a hajóval.

Mi folyik itt?

Lassan kimásztunk a gödörből, miközben Trinde földet húzott a tetejére.

Visszamentük, folytatni a feladatunkat.

Még javában tartott a berakodás, amikor ismerős érzés kerített hatalmába. A Diodonjaim újabb irányt jelöltek meg nekem. Elindultam az adott irányba, az egyik "szemét" hegy felé. A Molukok nem törődve vele, hogy merre kószálok folyatták a munkát. Trinde, Throg, Plati viszont rögtön követtek. Nem szóltak egy szót sem, ismertek már, tudták, valami céllal indultam el.

A kristály hegy egyik fele bele lógott egy mély gödörbe. Azt a látszatott keltve, mintha ástak volna egy gödröt neki. De biztos voltam benne, hogy nem ez történt. Inkább beszakadt alatta a talaj, talán egy föld alatti barlang omlott be. Bármi történt is hamarosan megtudjuk, mert az utam arra vezetett. Leugrottam a gödörbe, lévő kristályokra, és el kezdtem le mászni. Bár nem mozdultak meg alattam, mégis óvatosan lépkedtem. Plati nagyobb súlya alatt már némelyik megmozdult, de azért ő is leért. Throg hatalmas ugrásokkal megoldotta a mélységet.

Az aljára érve beigazolódott az igazam. Egy barlangban álltunk. Egy szűkebb folyosó vezetett oldalra belőle, egyenesen a kristály földek alá. A sötét viszont visszatartott egy kicsit minket. Trinde előre ment, testének sugárzása éppen elég fényt biztosított, hogy ne menjünk folyton a falnak. Lassan követük, a korom sötétben fehér tógája, mint lebegő szellem kísértett. Számunkra viszont a biztos haladást jelentette.

Átérve a túloldalra, a bennem lévő Diodonok felbuzdultak, bár nem tudtam eldönteni örülnek, vagy morgolódnak.

A barlang terem minden irányba elnyúlt a végtelenségig, csupán az az oldal maradt ki amerről mi jöttünk. Az egész kristálymező alatt végighúzódott. A plafonon, ami több tíz méter magasan meredt felettünk, látszódtak a fent aratott kristályok alja. Az általuk beirányított természetes fény, megtöltötte a termet. Ezzel a jelenséggel kapcsolatban dezsavű érzés fogott el. A Hidro város melletti hegyek is ilyen fényt árasztottak.

Az aljukra tapadt nyúlványok, szerves létformához tartozott, de átlátszóak voltak, így a fényt szabadon engedték be. Sőt egy darabon el is vezetik. Hálószerűen beborította a menyezettet, miközben mindegyik kristályt érintenek. Bennük morajló folyadék, valószínűleg a nyers Diodonok lehetnek. A szálakat követve, mentünk beljebb. Néhány gócpont lenyúlt a padlóig, és ott folytatódtak tovább, már sötéten, a fényt ilyen mélységig nem tudta el vezetni. Viszont mellette rengeteg bogár és rovar mászkált. - Tehát innen ered ez a temérdek mennyiség. - A szélein tócsák gyűltek össze, a mélyedésekbe, úgy tűnt a szivárgás természetes eredetű, nem az aratás miatt van. Az elhalt sejteket távolítja el magából, amit a rovarok hasznosítanak. Ezáltal szaporodhattak el ily mértékben, aminek a Nigraiak örülnek a legjobban.

A gócpontok, ugyanabba az irányba folytatódtak, mint a fent futó szálak. Egy a padló felett lebegő lénybe összpontosulva. A fentről beszivárgó színes fénysugarakat visszavert kristályos szerkezetű lepkeszárnyai. Bár ahhoz, hogy fent maradjon nem kellett mozgatnia őket. Mégis lelki könnyedséggel maradt meg fél úton a plafon és a föld felett. Vékony karcsú testalkata szerteágazó volt, nem lehetet nála hagyományos humanoid testalkati elemeket megkülönböztetni. Minden testága végén egy szál indult el, vagy érkezett meg. Ugyanúgy lefelé, és felfelé is. Egyetlen része volt csupán, ami felül helyezkedett el, amiből nem jött ki semmi. Ezért talán ezt a fejének nevezhetjük.

A kommunikációt - nem meglepő módon - a Diodonjaimon keresztül lehetett fel venni vele.

- Üdvözöllek. - próbálkoztam udvariasan.

- Örülök, hogy végre megismerhetlek. - a kedves női hang miatt úgy éreztem, megtaláltam a Doiodonok ősanyját.

- Miért hívattál? - bár sejtettem, de azért biztosra akartam menni.

- Pontosan tudod, segítened kell. Nagyon elgyengültem, már nem bírom sokáig. - hangja tényleg elhalkult.

- Megteszem, de arra kérlek, a későbbiekben számomra biztosítanod kell továbbra is a Diodonokat. - kérésemre választ nem kaptam, biztos voltam benne, hogy beleegyezett.

Trinde és Plati a tőlem kapott utasításra visszafelé indultak. Throg és én elkezdtünk felfelé mászni a Diodon "gyökereken", a felszín felé. Amint elértük a plafont, megfogtam az egyik szárát, és húzni kezdtem. Meglepő módon könnyedén jött ki. A több méter hosszú kristályt bár eltávolítottam a talajból, mégis felfelé meredezett. A nyílás, amit ütött kezdett beomlani ezért előre küldtem pár lövedéket, amik megtisztították a járatot. Könnyedén bújtam ki a felszínre. A mező közepén álltam, Pont jó helyen. A távolban láttam amint Trinde az arató gépeket Nigrákkal együtt felemeli és távolabb viszi őket. Egy kivételével azt felém hozta, miután eltávolította róla az Őslakost.

Eközben a Molukok visszamentek a szállítóba és öltözködni kezdtek. A legújabb fegyvereikkel felvértezve jelentek meg. Megálltak a szélén, és vártak.

Trinde az "arató" gépet lerakta mellém, majd fedezékbe húzódott. Az elején lévő borítást, egy rántással lekaptam. Megmarkolva a belsejét, energiát pumpáltam belé. Rögtön meg jelent a sugárvető. Megemeltem a mási kezemmel a fejet és körbe fordítottam. A fény megcsillant a kristályokon, amik először szanaszét szórták a halálos sugarat, majd elkezdtek felrobbanni. Egymás után terítették be a környéküket a bennük lévő folyadékkal. ellengettem a gépet és a lábamnál csordogáló folyadékba lőttem többet. Az elektromosság végig cikázott. Felugrottam a gép tetejére, majd onnan a levegőbe. Trinde elkapott, és feljebb repített.

(Szavazás eredménye: Robbanó kőzet neve: Acra.)

Jelezve a Molukoknak azok beterítették a mezőt Acrával. Amint földet értek, az elektromosság beindította őket. Sorozat robbanás olyan hatással volt a környékre, mint a külszíni bányászatnál használt robbantás sorozat. A föld fölrepedezett, és elkezdett a barlang beomlani.

Trinde lerakott a Molukok mellé. Újabb utasításomat is kérdés nélkül követték. Felborítottuk a kifejtő gépeket, amiből a beomló barlangba ömlött a tartalmuk. A rengeteg folyékony Diodon, kezdett összeállni, egyetlen tengerré. A felrobbanó kristályokból patakokba folyt kifelé. A beomló föld eltűnt benne, mintha a sűrű massza elnyelné őt.

A korább kristálymező helyén már egy Diodon tó díszelgett. A közepén kiemelkedő Ősanya láthatóan már sokkal jobban érezte magát. A kezeit helyettesítő szárakat, magasra emelve sziporkázó fénnyel töltődőt fel. Most már teljes felületét beborította, nem csak a szárnyait, amik bár még mindig nem mozogtak, de mégis könnyedén kiemelkedett a vízből, és felénk mozdult.

- Köszönöm a segítséget. Bármikor hozzám fordulhatsz, ha kell valami. - hangja megnyugtató volt. A bennem lévő Diodonok is kezdtek lecsillapodni.

Visszamentünk a gépekhez, miután mindenki elfoglalta a helyét, felszálltunk. Az öt szállító, és az X10-es megrakva kristállyal, baj nélkül ért vissza az Ondatrai birodalomba. Az ikrek már vártak az űrkikötőbe.

- Sikerrel jártatok? - csörtettek föl az X10-es raktárjába.

- Igen. - válaszoltam röviden. Lesétáltunk a rámpán, átadva a helyet a rakodó gépeknek, hogy végezhessék a feladatukat.

Az űrkikötőben lázas munka folyt. A frissiben felépült űrkikötőnek egy új szárnyat készítenek, hogy nagyobb legyen a befogadó képessége.

- S4 veletek volt? - érdeklődtek. – Nem találjuk sehol.

- Nem, ő már nem tartozik közénk. – kijelentésemet megdöbbenten hallgatták. – Visszament BRA-hoz.

- Hogy érted? – értetlenkedtek.

Válasz helyet elindultam a főhadiszállásunkra. Hallgatagon követtek.